DoBa vélemény blog

Kérdezi tanárbácsi a reklámban, mire az okoska elkezd magyarázni mindenfélét, csak a választ nem nyögi ki. 16% is LEHET, vagy nem.

Mindenesetre a kérdésfeltevés nem rossz. Ugyanis, ha bemegy az ember a banka, és azt kérdezi, hogy mennyi költség lesz erre meg erre, rögtön elkezdenek neki mondani mindenféle százalékokat meg hivatkoznak több tucat oldalas tájékoztatókra, amiből ki kéne tudnunk halászni a lényeget. Nem kérem szépen! A helyes kérdés ez: itt van a kezemben 1 milla, a lejárat végén mennyit látok belőle ismét a két mancsomban?

Ugye nincsenek illúzióink! Az egész cécó azért megy, mert a kamatadó bevezetése előtt mindenki bedobálta a pénzét, most meg lejártak az „akciós” betétek, és mindenki veszi vissza amit betett. Éppen ezért nem a meglévő ügyfelekre hajtanak, hanem az újakra, ezért van a legtöbb helyen a kisbetűs részek között valami ehhez hasonló:
„Az így lekötni szándékozott betét összege Bankon kívüli forrásból származik, azaz a lekötés időpontjáig még semmilyen formában nem volt a Bank kezelésében, és a lekötés növekedést eredményez az ügyfél előző havi átlagegyenlegéhez képest.”
Továbbá az is feltételezhető, hacsak az ember nem hülye, vagy pénzmosó, hogy maximum 1 – 2 bankszámlája van, az is többnyire egy helyen. Valamint nem megy át egy másik bankhoz, hacsak nincs ott valami nagyon jó (vagy annak látszó) ajánlat.

Tehát, visszatérve a kérdéshez, újonnan érkezőként betrappoltam a citibankba. Ott ugyebár 12%-ot ígérnek 2 hónapig. Elterveztem, hogy amennyiben nem egy összeget mondanak válaszként, hanem mindenféle hivatkozásokat, úgy azonnal elhúzok onnan. Meglepő módon azonban az ügyintéző egy szó nélkül elkezdett nekem számolni, ami nagyon is szimpatikus volt, a válasza már egyáltalán nem: 1001 700 HUF (700 valamennyi volt a vége, de arra már nem emlékszem). Mindez a kamatadó és egyéb költségek miatt. Ezért nem éri meg elmenni a bankba, ennél jobb még a befőttesüveg is, ugyanis nem kell sorban állni, és mindig rendelkezésemre áll a pénzem.

Még feltettem azt a kérdést, hogy hogyan járhatnék valahogy jól úgy, hogy csak maximum fél évig tudom „hiányolni” a pénzemet, erre a válasz egy burkolt sehogy volt. Persze vannak még mindenféle befektetési lehetőségek, ami jó nagy hozamot mondanak, de ezek nem garantáltak, még bukhatunk is a dolgon és több évig kell lemondanunk a pénzünkről...

Azért, ha valaki tudna egy jó ajánlatot max. fél évre, ne tartsa magában!

Persze én is nézek tévét, nem is keveset. Az utóbbi időkig úgy gondoltam, hogy ez a doboz csak elszívja az ember agyát. Miért hittem volna mást, amikor a műsor nagyjából kimerül a „Bruce Willis megmenti a világot” + reklám + „mounika” hármasban. (Persze létezik egyéb normális adás is, viszont elhanyagolható mértékben, valamint olyan időpontokban, amikor az emberek többsége nem ül a képdoboz előtt.)

Történt azonban kis hazánkban egy bankrablás. Egy olyan ember követte el, aki – az apja szerint – egy ma született bárány volt. Bement, jöttek a zsaruk, erre elkezdett követelőzni. Na kérem szépen ő nem nézett eleget tévét, ha nézett volna, tudná, hogy nem fog pénzt kapni. Ha megérkeztek a zsaruk, akkor kell egy második terv, vagy pedig fel kell adni! Ő nem tette, fenyegetőzött, elpatkolt. Hiába, aki hülye haljon meg!

Aztán volt ottan egy helyszínelés és egy rendőr, aki kiegészítette jövedelmét pár százezerrel. Nos, ha látott volna életében „bankrablásos” filmet, tudná, hogy a bankokban vannak mindenféle kütyük, amiket kameráknak emleget a köznép. Amennyiben tudta, nagy szarban lehetett (most már még nagyobban van)  vagy totális barom, ha ennyiért kockáztatta a börtönt, a karrierjét és a megaláztatást. Ugyanakkor, ha nem is szereti a filmeket, csak a „mounikat”, tévénézés közben még mindig elkerülhetetlenül elérték volna a reklámok. Ezekből pedig megtudhatja mindenki, hogy ekkora összeget fél óra alatt hozzávágnak bárkihez. Igaz uzsorakamatra és hülye aki igénybe veszi, de ez még mindig kisebb marhaság lett volna annal, amit tett.

Szóval a hülyeségnek is vannak szintjei, a tévé pedig egy bizonyos szintre viszi a közönségét. Így aki alatta van annak érdemes néznie, aki pedig felette, az továbbra is kerülje el, vagy csinálja úgy ahogy én: nálam a bekapcsolt készülék nem más, mint háttérzaj, amire csak akkor figyelek, ha azt gondolom, hogy érdemes.

Hát igen a rózsaszín pitbull után is van élet, de még milyen! A nevük Kovbojok. Ők az új fénylő csillagok, az agyament zenék világában. Hogy valakik hogyan lehetnek ennyire hülyék, azt nem tudom elképzelni, mindenesetre időnként szeretnék pár kortyot abból amit ők isznak. Íme néhány alkotásuk a teljesség igénye nélkül.

(Figyelem! Vulgáris szövegek, és az egész annyira szar, hogy már zseniális.)

Itt a jó idő és a hosszú hétvége. Kerékpárra fel! Gond csak akkor lehet, ha az ember esetleg a HÉV-en szeretné szállítani a bringát.

Tegnap, mivel szokás szerint késésben voltam, gondoltam egy darabig HÉV-vel megyek. Már a megállóban éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű, mivel összesen egy bringa és babakocsi szállítására kijelölt hely volt, aminél már két kisbabás pár várakozott. Mikor felszálltunk a babkocsik száma összesen 3 a bringáké pedig 4 lett. Így még pont elfértünk. A HÉV amúgy talán félig volt teli, csak mi szorongtunk. Ez nem is lett volna annyira nagy gond, ha jó pár utastárunk nem dönt úgy, hogy mindenképpen ott akar le ill. felszállni.

Nem szokásom szóvá tenni, ha valaki hülye, mert úgysem érti meg, vitatkozni pedig nem szeretek. Így amikor már sokadszorra kellett odébb tenni a bringákat, még mindig csak magamban küldtem el melegebb éghajlatra azt, aki aktuálisan nem volt képes a kocsiban található másik két ajtó valamelyikét használni.

Nem így bringás utastársaim, akiknél akkor szakadt el a cérna, amikor egy öreg bácsi fogta magát és átsétált az egész vagonon, mert ő pont ott akart leszállni, ahol mi nyomorogtunk. Közölték vele, hogy csak itt lehet biciklit szállítani, mire ő felháborodottan kijelentette, hogy a HÉV-en „elsődlegesen” emberek utaznak, és csak „másodlagosan” lehet rajta biciklit vinni.

Ezután sokadszorra szétbombáztuk a biciklikből összerakott „dombot” ügyelve a három babakocsira, hogy a bácsika leszállhasson és a megállóban várakozó emberek pedig fel. És amit közben gondoltam inkább nem írnám ide...

Az utálatos hétfőt ma egy igazán érdekes hír tette kicsit elviselhetőbbé. Az történt ugyanis, hogy egy balesetnek álcázott nyúlszöktetési akció következtében az M1-es Budapestről kivezető szakaszát 5000 nyúl lepte el. (Gondolom ennek azért a 10 km-es torlódásban veszteglők annyira nem  örültek, de hát semmi sem lehet tökéletes.)

A legjobb az lenne, ha az egyik nagyokos politikus valami hibát találna a nyulak összegyűjtésében, és elkezdené savazni a másik oldalt... ;)